A lakótérben levő falfelületeket különféle okokból szokás lambériával lefedni. Elsődlegesen dekoratív felületet ad, és eltakarja a mögötte levő fal hibáit, s egyéb csúfságokat. Másodsorban a lambériázott felületeket szinte csak egyszer – vagy soha nem – kell a felületkezelni, és tisztítást is alig igényel.Mint mindent, ezt is alaposan át kell gondolni, meg kell tervezni, és a kellékek beszerzési lehetőségeiről is előre kell tájékozódni.
Segédanyagok
A burkolat kialakítása ugyan nem igényel különösebb szakértelmet. A szükséges anyagok jegyzékébe ajánlatos nemcsak a lambéria mennyiségét, hanem a hozzávaló szegélyléceket és az övléceket is besorolni. A legolcsóbb, ha övlécként 10-20×40, vagy 30×50 mm-es gyalulatlan fenyőléceket, illetve tetőléceket használunk. A lambéria mögött úgysem látszik, hogy durva tartóanyag kerül majd a falra. Felerősítésükhöz beüthető dübeles facsavarok a legmegfelelőbbek.
A lambéria felerősítéséhez sajtolt felfogó lemezek is szükségesek, amelyek gyorsabbá és könnyebbé teszik a munkát. Szükségünk lesz még alul lábazati- és felül zárólécre. Alulra a laminált padlókhoz való fóliázott és MDF maganyagú idomlécek is megfelelnek, felülre pedig olyan szélességű idomléc szükséges, hogy az teljesen lefedje a burkolat élét. Szükség lesz még oldalsó zárólécekre, és az esetleges sarkok lefedéséhez külső és belső saroklécekre. Ezek fafajtájukat tekintve lehetőleg azonosak legyenek a lambériával. Azt is még a felrakás előtt kell eldönteni, hogy a lambériát hogyan tudjuk a legkevesebb hulladékkal felhasználni. Ha padlótól mennyezetig a teljes falfelületet akarjuk leburkolni, akkor a lambéria hossza némileg megköti a kezünket. Ezen úgy változtathatunk, hogy a lambériát vízszintesen erősítjük a falra.
A függőlegesen felerősített lambériánál kevesebb veszteség keletkezik, ha a lambériát 1,10-1,40m hosszban rakjuk egymás mellé. Ilyen esetekben elég három, vízszintesen a falra erősített övléc is. Alul a padlótól 5 cm-re legyen a léc éle, felül pedig a burkolat felső élével kerüljön szintbe. Méretüket úgy válasszuk meg, hogy minden egyenetlenség, kiálló csőcsonk elférjen a leendő burkolat mögött. A két szélső léc közé kerüljön a középső övléc. Helyüket csapózsinórral jelöljük fel.
Szerelés
A burkolat felrakását valamelyik sarokból kiindulva kezdjük el. Az első darabnak a csaprészét fűrészeljük le, majd szorosan a falhoz illesztve, a szélekhez közel egy-egy szeggel rögzítsük az övlécekre. Alul hagyjunk 1 cm hézagot a padló szintje felett, amit egy lambéria lefektetésével az összes lapnál egyszerre biztosíthatunk. A lap hornyába nyomjuk bele a felfogó-lemezeket, majd ezeket újabb szegekkel rögzítsük az övlécekhez. A következő elem csapját illesszük az előző hornyába, majd gumikalapáccsal óvatosan üssük a helyére.
A munkával így gyorsan haladunk, és csak az utolsó elem sarokba illesztése okozhat gondot. Ezt fűrészeljük olyan szélesre, hogy a csapját a horonyba illeszthessük, majd ezt követően a falhoz támasztott vésővel fokozatosan megnyomva préseljük óvatosan a helyére. Ha az oldalfalakra is burkolat kerül, akkor a szélső eleme(ke)t a sarok felöl kezdve, a csaprészt lefűrészelve illesszük a mellette levő elem lapjához. A hornyolt rész mindig ellenkező irányba kerüljön, hogy a felerősítésük ne ütközzön akadályba. A záróléc az övléc szélességéhez igazodjon, és ahhoz is kell hozzáerősíteni, az utolsó elemet pedig – esetleges méretre szabását követően – a léchez is rögzíteni kell.
A következő lépésben a szegélyléceket erősítsük a helyükre. Először az alsót a padló szintjére nyomva, ragasztva és néhány facsavarral megerősítve rögzítsük a burkolathoz. Ezt követően a szélekre és sarkokra kerüljenek fel a méretre vágott függőleges szegélylécek, amelyeknek felső vége a burkolattal azonos szintbe kerüljön. Végül a felső szegélylécet rögzítsük a helyére.
