A faanyagok kártevői

A faanyagok kártevői – gombák, rovarok, álszúk, kopogóbogarak

Amikor felépítünk egy épületet, kihasítunk magunknak egy darabot a természet teréből, a természet pedig szinte abban a pillanatban megkezdi ennek a darabnak a visszafoglalását. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a természet nem örül annak, ha mi építkezünk, és műveinket igyekszik visszatéríteni az anyag energia körforgásba. Építményeink pusztulását  nem élő, úgynevezett abiotikus és élő, vagy biotikus tényezőkre vezethetjük vissza.

Épületeink kártevői és az ellenük való védekezés

Előbbieket hajlamosak vagyunk afféle sorscsapásnak képzelni, és valóban: az épületeinket elpusztító földrengéseket, szökőárakat, vulkán kitöréseket nem mi okozzuk. Az eszement erdőirtások következtében a hegyek közül kizúduló árvizeknél, a klímaváltozás viharainál, a gátszakadásoknál, az erdőtüzek és egyéb tüzek jó részénél, a savas esők születésénél azonban legalábbis ott bábáskodunk. És akkor még nem is beszéltünk a szándékos rombolásokról. Pusztítjuk épületeinket szerte a világon. Gáza és az ikertornyok, Afrika, Afganisztán és Szerbia. Sorolhatnánk a végtelenségig, merre harcolunk a terrorizmus ellen, gondosan ügyelve, nehogy megszüntessük az okait.

Virágos növények, mohák, zuzmók algák:

A templomtornyon tenyésző nyírfa, a pala alá vizet bevezető vastag moha, vagy a falat állandóan nedvesen tartó zuzmó, alaposan rövidíti épületünk élettartamát.

A virágos növények gyökerei nemcsak növekedésükkel feszítik szét a falakat. Hogy a növény képes legyen felvenni, a tápanyagoknak bizonyos mértékig oldott állapotban kell lenniük. Ennek biztosítására a gyökerek tenyészőcsúcsai, gyakran gombák segítségével kémiai anyagokat termelnek, amelyek felszívhatóvá oldják a különböző ásványi anyagokat, jelen esetben az épületünk anyagát.

A mohásodás akadályozza a víz lefutását a tetőről, megköti a port, és egyre vastagabb mohapárna képződik, amely a cserép, vagy elsősorban a pala alá benőve, bevezeti a vizet a padlástérbe, és megteremti a gombafertőzés lehetőségét.

A zuzmó nem egy növény, hanem moszatok és tömlősgombák együttélése, van vagy 20 000 fajuk. Kártételük abban nyilvánul meg, hogy akadályozzák a fal kiszáradását, és a falban maradt víz megfagyva további károkat okoz.

Nem árt tudni azonban, hogy a zuzmó (elsősorban a fakérgen élő) kiváló indikátor. Nem telepszik meg olyan helyen, ahol a levegő kéndioxidot (SO2) tartalmaz. A kéndioxid a savas eső alapanyaga, amelynek kártétele közismert.

A zuzmó egyik komponense az alga, amelyik önállóan is megtelepszik az épületek falán, jelezve, valamilyen nedvesedési problémát.

Rovarok:

Az épületek pusztításából alaposan kiveszik a részüket a rovarok.

Rengeteg rovarfaj rongálja az épületeket akár közvetlenül, akár például úgy, hogy gombaspórát hord el oda is, ahová másként nem jutna el.

Az épület gazdája, üzemeltetője rémülten hallja, hogy valami rág a faanyagban, apróbb nagyobb lyukak jelennek meg, amelyekből gyakran lisztszerű anyag szóródik. Már kész is a diagnózis: eszi a szú a házat.

A védekezés szempontjából nincs sok jelentősége, de a pontosság kedvéért megjegyezzük: beépített faanyagunkat számtalan rovar károsíthatja, de  ellentétben a közvélekedéssel, szú nem.

Gerendában, bútorban, parkettában nincs szú. A szúfélék kizárólag az élő, vagy még élő, de leromlott egészségi állapotú, esetleg a frissen döntött faanyagot károsítják, épületben soha nem fordulnak elő.

Álszúk, vagy kopogóbogarak:

Beépített faanyagunkat károsító rovarok (és a bogarak)  egyik jelentős csoportja a kopogóbogarak. Elnevezésükből látszik, hogy a rendszerbe sorolást végző biológusoknak is feltűnt, a hasonlóság az igazi szúfélék és a kopogóbogarak között, vagyis a népi elnevezés nem egészen légből kapott.

Nevüket kommunikációs rendszerükről kapták. Párkeresési időszakban mind a hat lábukkal jól megkapaszkodnak a faanyag felületén, és fejükkel lekopognak egy jelsorozatot. A potenciális partner veszi az adást, visszakopog, és így előbb, vagy utóbb, összetalálkoznak.

A találkozásból párosodás, majd peterakás lesz, és számunkra itt kezdődik a probléma.

A petéből kikelő kis álcák befúrják magukat a faanyagba és fajtól, faanyagtól, időjárástól, genetika kódjuktól, és még néhány ismeretlen tényezőtől függően 1-3 évig rágnak. A bábállapot végén közvetlenül a fa felszíne alatt az ún. bábbölcsőben kialakul a nemző, amely kirágja magát a faanyagból, párosodik, petét rak, és tovább folytatódik a láncolat. Általában ezeket a kis 1-5 mm átmérőjű kerek ún. kirepülő nyílásokat látjuk meg, de mögöttük már derekas pusztítás áll. A rágásuk nem öncélú, hanem táplálkozó rágás. Össze kell szedniük azt az energia mennyiséget, amely az átalakuláshoz szükséges. A nemzők kirajzása régen a fajra jellemző, jól meghatározható időszak volt, és általában áprilisban kezdődött. Mára ez kezd megváltozni. Részben az általános felmelegedés, de talán inkább a fűtött házak miatt a téli nyugalmi időszakuk lerövidül, és korábban kezdődik a rajzás. Gyakori, hogy már márciusban, sőt február végén találunk kirajzott nemzőket, amiből arra is következtethetünk, hogy az egész fejlődési ciklus is lerövidül. Számunkra ez a kártétel fokozódását is jelentheti, egyelőre azonban nem tudunk ilyen vizsgálatokról.

A kopogóbogarak nemcsak a bútorokat, hanem az épületek tartószerkezeteit is pusztítják, fokozatosan csökkentve teherviselő képességüket.

Erős kopogóbogár kártétel esetén is valamennyi megmarad a faanyag szerkezetéből, mert az álcák elsősorban a puhább részekben készítik a meneteiket. Amennyiben az így összefurkált faanyag nem teherviselő szerkezeti elem, hanem például burkolat, vagy műtárgy, a restaurátoroknak még van esélyük a helyreállításra.

Szijácsbogarak, vagy falisztbogarak:

Beépített faanyagunkat pusztító rovarok másik jelentős csoportja a falisztbogarak, más néven a szijácsbogarak.

Nevükhöz méltóan elsősorban a faanyag szijácsrészét károsítják, másik nevüket is megszolgálják, mert a faanyagot a szó szoros értelmében lisztté rágják. Leggyakrabban beépített parkettában találkozhatunk velük, innen a német nevük: Parkettkäfer.

Fő táplálékuk a tölgy, cser, akác, kőris, dió. Előszeretettel pusztítják a tölgyfából készült tetőszerkezeteket, illetve a más faanyagból készült szerkezetekbe beépített tölgy, vagy akác elemeket. A fertőzés kezdetén itt is a kis kerek kirepülő nyílásokat látjuk, de később a faanyag szerkezete megszűnik, és szinte porrá válik.

Cincérek:

Épületeink faanyagát nagyrészt a cincérek pusztítják el. Aránylag rövid idő alatt képesek olyan mértékű kárt okozni, amelynek következtében a faszerkezet teljes rekonstrukcióra szorulhat. A cincéreknek rengeteg faja pusztítja a faanyagot, kezdve a lábon álló élő fától egészen a sok évtizede beépített gerendáig.

Most részletesebben a házicincérrel foglalkozunk, mert ez a faj a beépített faanyag fő károsítója.

A bogarak nyáron repülnek ki, és párosodás után a nőstények néhány részletben kb. 200 petét raknak le a faanyagon maradt kéreg alá, vagy a repedésekbe. A két hét után kikelő kis álcák befúrják magukat a fa szijácsrészébe, és ott is maradnak általában 3-4 évig. Közben egyre kövérebbek lesznek, egyre nagyobb átmérőjű álcameneteket rágnak a faanyagba. Optimális számukra a 28-30 fokos ?padláshőmérséklet?. Nagy szerepet játszik továbbá a faanyag fehérjetartalma. Nagyon magas fehérje tartalom és optimális hőmérséklet esetén kivételesen két év alatt is kifejlődhet, de ez nagyon ritkán fordul elő. Kedvezőtlen körülmények között a fejlődésmenete 10-12 évig is eltarthat, de 17, sőt 32 éves kifejlődési időről is tud a szakirodalom. Ez alatt a hosszú idő alatt folyamatosan készíti aránylag nagy átmérőjű álcameneteit, folyamatosan csökkentve ezzel a szerkezeti elem hasznos keresztmetszetét. A cincérek okozta károsodást könnyű felismerni, mert a cincérek kirepülő nyílása sohasem kör, hanem mindig ellipszis alakú.

A házicincér beépített fenyőanyagaink legveszedelmesebb kártevője.

Jó tudni, hogy a farontó bogarak nemző alakjai ritka kivételtől eltekintve nem táplálkoznak. Örülnek, ha kirágják magukat a bábbölcsőből, és kész. Ezután párosodnak, petét raknak, és a nyár végére általában elpusztulnak.

Fadarazsak:

A hártyásszárnyúak közé tartoznak (a hangyákkal együtt), és úgynevezett másodlagos károsítók. Petéiket hosszú tojócsövük segítségével mélyen a fába süllyesztik. Beteg, vagy a fatelepen tárolt frissen döntött faanyagot kedvelik első sorban. Kifejlődési idejük 2-4 év, így gyakran előfordul, hogy a nemzők már feldolgozott, beépített faanyagból repülnek elő. A kirepülő rovarok szinte minden útjukba kerülő akadályon átrágják magukat, legyen függöny, tapéta, vagy nem túl vastag fémlemez.

Jól összehangolt biológiai órájuk van, mert általában egyszerre, nagy tömegben rajzanak ki, halálra rémítve a ház lakóit.

Az itt felsoroltakon kívül rengeteg rovar pusztítja az épületeinket, de még vázlatos felsorolásukra sem vállalkozhatunk. Hangyák, csótányok, az egyre közeledő termeszek stb.

A védekezés pedig egyre bonyolultabb, a szigorodó egészségügyi és környezethigiéniai feltételek között.

Gombák:

Épületeink pusztításának élharcosai gyakorlatilag minden növényi eredetű építőanyagot le tudnak bontani rövidebb, hosszabb idő alatt. Az épület állagának rongálásán túl, szinte lakhatatlan környezetet teremtenek kellemetlen szagukkal, spórák millióinak termelésével, a környezetük nedvesítésével.

Penészgombák:

A gombák közé tartoznak, de eléggé elkülönült csoportot alkotnak a penészgombák. Azon túlmenően, hogy komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, előkészítik a terepet a valódi farontó gombák számára.

Kannapenészek (Aspergillus ssp.)

Általában fekete pöttyök formájában jelentkeznek, korompenésznek is mondják. Pusztítják a szerves anyagokat, de komoly veszélyt jelentenek a környezetükben élőkre is. A szervezetbe bejutva az aspeergillosis nevű betegséget okozhatják, amelynek halálozási aránya elég magas.

Ecsetpenészek (Penicillium ssp.)

Antibiotikus anyagokat termelnek. Faszerkezeten, papíron, falakon kék, zöldes, vagy szürkés bevonatot képeznek. Elpusztíthatják a magasabbrendű gombákat, de komoly veszélyt jelenthetnek emberre is, ha valami miatt csökkent az immunrendszerének aktivitása.

Bazídiumos gombák

Fenyő lemezestaplók

Elsősorban kültéri faanyagok károsítói. Fehér korhadást okoznak, és általában rövid idő alatt elpusztítják, a szakszerűtlenül, védőkezelés nélkül épített kerítéseket, haranglábakat, faragványokat stb. Beázások körül megtelepszik a fedélszékek anyagán, és működésének következtében a faanyag szivacsossá és vízmegtartóvá válik, így más gombák megtelepedését is elősegíti.

Kéreggombák

Kezdetben fehér színű, aljzatra fekvő gombák, képesek a faanyag teljes elpusztítására. Nedvesség igényük magas, kiszáradva inaktívvá válnak. Ha a környezet újra nedvesedik, ott folytatják a károsítást, ahol abbahagyták. Hőmérsékletingadozásra a könnyező házigombánál kevésbé érzékenyek.

Pincegombák

Nagy nedvesség igényű farontó gombák. Barnakorhadást okoznak. Nevüktől eltérően nemcsak pincékben, hanem tetőszerkezetek beázott területein is gyakoriak. A pincegomba fertőzést gyakran követi a könnyező házigomba megtelepedése. Vannak irodalmi adatok arra, hogy a könnyező házigomba csak a pincegombák valamelyike által már károsított fafelületen képes megtelepedni, de ezt még egyértelműen nem sikerült bizonyítani.

Házigombák

Valamennyi házigomba de elsősorban a könnyező házigomba (Serpula lacrymans), épületeink legveszedelmesebb ellensége. Mindent elpusztít, amiben cellulóz van. Az általa termelt nedvesség rongálja az épület többi részét és elősegíti más gombák megtelepedését. Fellépése esetén azonnal meg kell kezdeni a károsítás felszámolását. Ez a munka speciális kémiai anyagokat és speciális szakértelmet igényel. Ha nem sikerül elpusztítani, a könnyező házigomba képes “lebontani” a házat.

A biológiai károsítók ellen védekezés:

Mit kell tennünk annak érdekében, hogy biológiai kár ne lépjen fel, illetve mit kell tenni, a mégis fellépett károsítás megszüntetése érdekében?

Új épület esetében a védekezés a tervezőasztalon kezdődik:

Ne legyenek hőhidak, ne legyenek párazugok a penészgombák számára. Ne képezzünk ki búvóhelyeket a rágcsálók számára, védjük a kábel alagutakat és csatornákat. A faszerkezetet úgy kell megtervezni, hogy óvjuk a nedvességtől, és a túlzott felmelegedéstől. Ha a kellően védett faanyag megázik, nem baj, csak ki tudjon száradni. Ezt a tervezés során kell biztosítani. A befalazásra kerülő gerendavégek körül légrést kell kialakítani.

Biológiai szempontból az épületek legveszélyeztetettebb része általában a faanyag. Az építészek bájos tudatlansággal a kiírásban annyit szoktak megjegyezni, hogy faanyagvédelem, valamennyi négyzetméter, valamilyen engedélyezett védőszerrel.

Sok védőszer van a piacon, mindegyik egy kicsit különbözik a többitől, mindegyik valamilyen célra lett kifejlesztve. Ki kell választanunk azt, amelyik a biológiai károsítóktól több évtizedre megvédi a szerkezetünket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

fa, gerenda, palló, szarufa, deszka, léc, luc, borovi, fenyő, bükk, tölgy, szélezetlen, építőfa, asztalos, gyalulás, gyalult deszka, impregnálás, megmunkálás, szárított, tömbösített, táblásított, falap, ajtófríz, ablakfríz, brikett, fabrikett, gyújtós, forgács, fűrészpor, füstölés, padló, bramac, OSB, lap, tetőléc, paradicsomkaró, fűrészelés, lambéria, hajópadló, rönkházprofil, faházelem, faházborító, kutyaól, kutyaház, keményfa, fűrészáru, fatelep, áztatás, csavar, sarokvas, faragasztó, vékonylazúr, teraszlazúr, milesi, purhab, faragasztó, folyékony dűbel, epoxy ragasztó, bochemit, favédelem, kiszállítás, vörösfenyő, teraszburkoló, ragasztott gerenda, pipaléc, parkettszegő, műszárított, lépcsőgyártás, küszöb, lépcső, munkalap, huzalszeg, szög, hullámlemez, zsindely, bitumenes zsindely, onduline,trapézlemez, cserepeslemez, tüzép, fakereskedés