A FÁT HELYESEN KELL VÉDENI
Hogy hogyan és mivel védjük a fát, függ attól milyen igénybevételnek lesz a faanyag kitéve.
A fa, egy egészen különleges anyag
Agyag és kő mellett a fa az emberek legősibb építőanyaga. Természetes, növényi anyag, és biztosan már ezért is részesítik a fát előnyben a mai időkben, amelyekben újra fedeztük fel a minden természetes iránti előszeretet. Azonban csak ezzel nem magyarázható meg a faanyag iránti szeretet.
Sok jó tulajdonság
A faanyagnak számtalan speciális tulajdonsága van, amellyel ilyen kombinációval nem rendelkezik semmilyen más anyag.
A fa jól feldolgozható természetes roststruktúrája nagy szilárdságot és hajlékonyságot kölcsönöz a fának, kis súly mellett, a fa jobban fogja fel a hideget és meleget, mint más anyag, zaj ellen is véd talán megdöbbentő, de igaz: az elég vastag farészek, pl. tetőszerkezetnél, nagyobb ellenállást tanúsítanak tűzzel szemben, mint az acélszerkezet.
Végül: a fa felülmúlhatatlan, mint emberközeli, dekoratív, meleg hatású anyag, amelyet jól esik nézni és megfogni.
És ha az árról van szó, mondhatjuk: Megéri a pénzét!
Ahol a fény, ott van az árnyék is
A legerősebbnek is vannak gyenge oldalai, vonatkozik ez természetes anyagokra is. A vas és az acél rozsdásodik. A könnyű fémek korrózió-veszélyesek. A kő és beton szétmállik, ha nem kap megfelelővédelmet. A modern műanyagok is amelyeket szívesen ?mérték utáni anyagoknak?neveznek, végesek sok jó tulajdonságuk mellett problémásak.
A fának, ennek a természetes anyagnak is vannak ellenségei.
A hideg és a meleg, a nedvesség és a szárazság az állandó körforgásban ugyanúgy veszik igénybe a fát, mint minden más anyagot. Ennek során a rostból álló, elasztikus fának sprőd anyagokkal szemben előnyei is vannak: ez az anyag ?dolgozhat?, módosíthatja a formáit anélkül, hogy szilárdságából veszítene. Ennek ellenére a nedvesség okozta veszélyt nem szabad alábecsülni, mivel a nedves faanyag mindenek előtt a gombának ad ideális táptalajt.
A napfényben levő ultraibolya sugarak, röviden UV-sugarak, tartós közvetlen hatás folyamán, amely gyakorlatilag csak szabad ég alatt jön létre, szétrombolja a lignint. Ez az anyag összeköti a fa egyes sejtjeit. A rombolás a felületen kezdődik: szürke lesz, mállik és megnyílik a nedvesség és gombafertőzöttség előtt.
A levegőben levő vegyi szubsztanciák ugyanakkor sokkal kisebb mértékben veszélyeztetik a fát, mint más anyagot, gondoljon csak a kő kéndioxid általi, vagy a fémek oxidálás miatti rombolására.
A fa teljesen speciális ellenségei is természetből származnak: gomba,rovarok és baktériumok. A magyarázat egyszerű: mint természetes, élő anyag a fa össze van kötve a természet anyagcirkulációjával. Ez azt jelenti, hogy a fát élő növényi és állati organizmusok támadják meg és tartósan rombolják.
Szabad természetben, amely hamisíthatatlanul még létezik az őserdőben, ezek az organizmusok nagyon hasznos munkát végeznek: természetes alkotó részeire bontják az elhalt fát: szén-dioxidra, vízre és ásványi anyagokra, előkészítve ily módon a természetes körforgásba való visszavezetését a fának. Az ember számára, aki az építményeit bútorát és egyéb fából való tárgyait minél tovább szeretne látni, ezek a biológiai fa-irtók végül is kártevők, amelyek ellen védelmet keres a fából való értékei számára.
A fának szüksége van segítségünkre
Hogyan tudunk segíteni az ellenségei kivédésében
Az első fejezetben már megtanultuk a fa ellenségeit. Bizonyára egyet fogunk érteni abban, hogy harc nélkül nem adunk fel. Végül is komoly értékről van szó. Ezért ebben a fejezetben közelebbről megtekintjük az ellenséget és megállapítjuk, hogy mit tehetünk ellene.
Úgy, mint korábban, már nem megy
Rögtön az elején szeretnénk egy tényre, bizonyítékra rátérni, amellyel a szkeptikusok szívesen operálnak a favédelem szószólói ellen: nem mutatják-e a történelmi, részben több száz éves faépületek, hogy annak idején különös favédelem nélkül is lehetett építeni? Ez a vélemény ne állja ki a szakszerű vizsgálatot. Az annyi évvel ezelőtt felépített faépítmények tömege már régen végigment a földi úton. Csak kevés ház, palota és templom maradt, amelyek felépítéséhez különösen ellenálló,válogatott fát használtak: lombfát, főleg a tölgy színfáját. Ezen kívül a régi faépítészek is tudták, mit kell az anyagukra rátenni. Nem véletlenül találhatók a megmaradt régi faépítményekben az óriási, túlméretezett gerendák, amelyeket sokkal erősebbre terveztek, mint ezt a statika megkövetelte volna. Itt tudatosan belekalkulálták a szilárdság, kártevők által okozott csökkenését. Az ilyen gerendák és támasztékok még akkor is tartottak hosszú ideig, amikor a keresztmetszetük egy része már tönkrement. Ott, ahol még találhatók ma a múlt ilyen tanúi, ott nagyon is gondoskodnak róluk!
Építészeti favédelem ma is első helyen áll
De térjünk vissza a jelenbe. Úgy mint a régi építőmesterek idejében ma is előtérben helyezkednek el a gondolatok azt illetően, hogy hogyan lehetne a fát már építéskor szakszerűen védeni. A szakemberek ?építészeti? vagy ?konstrukciós favédelemről? beszélnek és ez alatt minden olyan dolgot értenek, ami szakmailag végrehajtható, hogy biztosíthassák az építés keretében a faépítmény hosszú élettartamát. Ez a prospektus nem az ácsok és asztalosok kézikönyve. Ezért csak néhány példa arra, amire gondoltunk:
A víz nem maradhat a fa felületén. Az esőnek kitett részek rendelkezzen megfelelő lejtéssel, hogy a víz megfelelően le tudjon folyni. A lefolyás útjai lehetőleg rövidek legyenek.
Ha a vízszintes homlok fafelületek elkerülhetetlenek, úgy ezeket feltétel nélkül védeni kell időjárás ellen, pl. takarólemezekkel.
Rések és hézagok, amelyekben összegyűlik a víz, hó vagy jég, műhibák.
A példák elegendőek kell legyenek ahhoz, hogy megmutassák, mit jelent a fa ?építészeti? védelme. A helyes fafajta kiválasztása is nagyon fontos az építmény későbbi élettartama szempontjából. Tölgyfából nem építenek csónakot, bükkfából pedig tetőszéket. Aki a fa választásakor alkalmazási célból indul, építéskor pedig figyelembe veszi a nedvességtartalmát, már sokat nyert.
Favédelem ?fizikai? behatások ellen
?Fizikai hatás alatt elsősorban minden időjárással kapcsolatos jelenséget értenek. Az első fejezetben már elolvashattuk, mi mindent tehet a nedvesség és az UV-besugárzás. Itt mindenek előtt arra kell kitérni, hogy a fa felületét kell védeni a károsodástól vagy teljes szétrombolástól. Ennek során nemcsak optikai jelenségről, jó kinézésről van szó, a megfelelően kezelt felület megnehezíti a kártevők fa elleni támadását is.
Ilyen munka elvégzéséhez úgy a laikus, mint a szakértő számára számtalan, igen különböző termékek állnak rendelkezésre.
A lazúrfestékek, az olyan festékek, amelyek átlátszóak, nyitott pórusokkal rendelkeznek és bevonásra szolgálnak. Ha elegendően pigmentáltak, azaz fényálló festékanyagot tartalmaznak, úgy védelmet nyújtanak úgy az UV-sugárzással, mint nedvességgel szemben. Ezek között vannak szerves oldószeralapúak és vízalapúak is.
Lakkfestékkel vagy vastag rétegű lazúrfestékkel a fafelületet biztonságosan lehet védeni a belső térben és a szabadban fizikai hatások ellen, de bizonyos fokig mechanikai károsodás ellen is: úgy karcolás, vagy nyomás ellen.
A lazúrfesték és lakkfesték közötti lényeges különbség abban van, hogy a lazúrfesték a felületen vékony réteget képez, amelyet szükség esetén hasonló anyaggal be lehet vonni. Az elöregedett lakkréteget pedig minimum be kell csiszolni, időnként pedig teljesen eltávolítani egy újabb réteg felhordása előtt.
A faviasz is ? oldószeres vagy oldószer nélküli ? a fafelület védelmére és nemesítésre szolgál. Taszítja a vizet, akadályozza a foltosodást, de ugyanakkor nem akadályozza a fa ?légzését?.
A ?kék angyal? környezetvédelmi jelzés az ilyen termékeknél azt jelzi,hogy ezek csak kevés oldószert tartalmaznak /jelenleg ez 10%-nál kevesebb/, ezért különösen környezet kímélőek.
Farontó gombák és farontó rovarok: élő, aktív és különösen veszélyes károkozók.
Akármennyire is káros a fára az időjárás, a gomba, rovarok és baktériumok, ezek a kicsik, de rendkívül vitális és romboló élőlények még veszélyesebbek a számára. Közülük az egyesek belülről kezdik a megsemmisítő munkát úgy, hogy a fertőzöttség csak akkor lesz észrevehető, amikor a mentő küzdelem már elkésett. Nézzük meg mindkét csoport legfontosabb képviselőit:
Kék gombák:
-A gombák közül az ún. ?kékség? előállítói még a legártalmatlanabbak,
mert nem rombolják szét, ?csak? elváltoztatják a fa színét. értékcsökkenést (esztétikai problémát) okoznak.
Könnyező házigomba:
Annál veszélyesebb, ezért jobban is kell tartani a valódi házi gombától, amely habarcson keresztül is emeletről emeletre hatol be és könnyen szétterjeszthető is. Hatására fejlődik az ún. barna rothadás, a fa korhadt lesz és szétesik. Mindezek mellett ennek során penetráns korhadás szag is jelentkezik.
Pincegomba (barna pincegomba):
A barna pincegomba leginkább új épületekben található. Mindenek előtt a lombfát támadja meg és ?fehér korhadással? teszi ezt tönkre. Sövényleveles az ellentétje, amely a tűleveleseket választja ki magának. Mindegyik fajta a nedvességet kedveli.
Házi cincér:
A házi cincér az övezetünk legismertebb fafaló rovara. A tulajdonképpeni kárt nem is a bogár, hanem a lárvája okozza. Kanálformájú éles felső állcsontjával rágja szét a tetőszék fáját és a padló deszkáit ugyanúgy, mint póznát vagy vezető árbóc (oszlop) anyagát.
Közönséges rágcsáló bogár, népiesen faféregnek (szú) nevezett rovar,leginkább az elöregedett, korhadt vagy megtámadott /fertőzött/ fában található.
Szíjácsbogár:
Szíjácsbogár világos trópusi fával hozható be. Lárvája, azonban hazai lombos fát is megeszi.
Fadarázs:
A fadarázs lárváját friss fával hozhatjuk be az építkezésre. Ha a darázs belebújik az anyagba, nemcsak fát, más anyagot is, úgy a tetőfedésre szolgáló ólomlemezeket is szétrágja.
Ha az olyan élőlények, mint gomba és rovarok veszélyeztetik a fát egyedül a felületi védelem nem használ. Itt más eszközökhöz is folyamodni kell.
Miért van,hogy tulajdonképpen nem megy semmi sem kémia nélkül ?
Ennek ellenére miért nem kell aggódnia ?
Először talán tisztázni kellene a ?kémia? fogalmat. Ez nem jelent mást,mint az anyagok tulajdonságairól és változásáról szóló tudományt. A természetes és mesterséges úton előállított anyagokból pedigáttekinthetetlen sokaság áll rendelkezésünkre.
Ha a favédelemről van szó, úgy ?kémia? esetén az olyan anyagokragondolnak, ún. biocidokra, amelyek a növényi vagy állati kártevők tevékenységét megelőzik, vagy ? ha ezek már megkezdték aromboló munkájukat ? megsemmisítik az ilyen organizmusokat.
De a lakkok, viaszok vagy hatóanyag nélküli lazúrfestékek, amelyek csak a felület védelmére szolgálnak, és minden olyan termék, amelyet ?természetesnek? vagy ?biológiainak? neveznek, nem más, mint vegyi anyagok, ill. anyagkeverékek.
Kémiából annyi, amennyi szükséges és olyan keveset, amennyit lehet:
Ez az alapelv nem jelent mást, mint azt, hogy a nedvesség és UV-sugárzás ellen más ?kémiát? használunk ? olyan kémiát, amely éppen az időjárás hatása elleni védelmi célokra szükséges, de nem az élőlények elleni kémiát. Így, pontosan mondva, nem a ?sok? vagy ?kevés? kémiáról van szó, hanema mindenkor használatos kémiáról, ezen belül pedig a vegyszerek helyes fajtájáról.
De maradjunk csak a fenti ?slogen?-nél: annyi, amennyi szükséges és olyan keveset, amennyit csak lehet?, mivel ez olyan látványos.
UV-sugárzás és a nedvesség ellen -így védi a fát a ?kémia?
Az előző fejezetben már röviden ezt jeleztük, de egyértelműség miatt ismételjük a következőt:
A romboló UV-sugárzás ellen a lakkok és lazúrfestékek pigmensei segítenek. Ez apró, szilárd festékrészecskék, amelyek finoman oszlanak szét a kötő- és oldószerekben, amely víz is lehet. Ezek a részecskék átszűrik az UV-sugarakat a fára eső napsugarakból. Jelenleg a pigmenseket leginkább szintetikusan állítják elő.
De tartozhatnak hozzájuk természetes anyagok is. Ezen termékek más alkotó részei akadályozzák a nedvesség behatolását a fába. Ezek közül is ugyanolyan jók a szintetikus anyagok, mint természetesek is.
Vékony rétegű lazúrfestékek védik a felületet, de engedik a pórusok ?légzését?. A lakkok vastagabb réteget képeznek a felületen, amely már alig engedi át a nedvességet.
Nos, és most nem a napsugárzással vagy vízzel van dolgunk, hanem kicsi, apró részben apró, de kimondottan agresszív élőlényekkel. És ezeket nem lehet egy pár pigmenssel vagy ártalmatlan viasszal visszatartani. Ellenük más ?kémiára? van szükségünk, szükségünk van ? ne tessék megijedni! ? méregre. Ezt a fogalmat röviden el kell magyarázni és ezáltal tisztázni. Alapjában véve, minden anyag ?mérges?. Ez a ?mindenki fűszerére?, konyhasóra is vonatkozik. Csak a mennyiség fontos. Ezt már Paracellus /1493-1541/, a híres orvos, természetkutató és filozófus is tudta. ?Méregnek? általában olyan anyagot nevezünk, amely már kis mennyiségben is veszélyes. Egyébként, egyes legerősebb mérgek a természetből származnak. Például, az alfatoxinok, bizonyos penészgombák hatóanyaga sokkal veszélyesebbek, mint sok szintetikusan előállított anyag. Amit ismerünk, ez már csak félig olyan veszélyes. A tapasztalt kémikusok által meghatározott célokra előállított anyag jó oldala az, hogy az összetételük és hatásuk módja pontosan ismert. Ez lehetővé teszi az anyagok biztos kezelését, valamint szükséges védő intézkedéseket.
