Hajópadló larakása nem nagy ördöngösség. Olvassa át az itt leírtakat, ha belevág biztos a segítségére lesz.
A különféle fa padlóburkolatok között a régebben már szinte elfeledett hajópadló újból divatba jött. A fából való építkezés és a faanyagok lakásban való használata reneszánszát éli.Feltehetően ez is döntően befolyásolja újbóli kedveltségét, ám legalább ilyen előnyős az a tulajdonsága, hogy viszonylag könnyen és gyorsan lerakható, hasonlóan a laminált parkettákhoz. E mellett az ilyen padlók valódi fából készültek, és akik a természetes anyagokat kedvelik, azok számára feltehetően ez is lényeges szempont. Sokan saját kezűleg szándékoznak lerakni, számukra bizonyára segítséget jelent az alábbi fektetési leírásunk.
A hajópadlók anyaga többnyire puhafa, a deszkák luc- vagy borovifenyőből készülnek.
A padlódeszkák vastagsága általában 16 – 25 mm, szélességük pedig 10-16 cm között változik. A deszkák éle nútféderes kialakítású, hosszuk 3-6 m között változik. Nyugat Európából hazánkba importált hajópadlókat esetenként négy oldalról nút féderes kivetelben is vásárolhatunk. Ennek a megoldásnak köszönhetően ezek a hajópadlók rendkívül gazdaságosan, vágási hulladék nélkül használhatók fel, egyszerűen hosszirányba toldhatóak, svédpadló szerűen lehet őket lefektetni. A hajópadlót rögzíthetjük OSB lapokra, de ragaszthatjuk közvetlenül a aljzatbetonra is. Egyenes, száraz, pormentes felületre lesz szükségünk, a rögzítéshez hajópadló rögzítő kapcsokat is használhatunk, melyeket beütős tiplivel rögzítünk az aljzatba. Ezt a technológiát főként akkor alkalmazzák, ha a párnafa használatával túl magas lenne a padlónk, nem férne el, esetleg nem futna a szomszédos padlóburkolattal.A hagyományos módszer a hajópadlók párnafára fektetése. A deszkákat 30×50-100 mm-es zárlécekből leszabott párnafákra fektessük. Ezeket egymástól 50, de legfeljebb 80 cm távolságra helyezzük az aljzatra. Ha előre gondolkodunk a párnafákat akár be süllyeszthetjük az aljzatbetonba is, ezeket rombusz keresztmetszetre vágva gondoskodhatunk arról, hogy miután a aljzatot kiöntöttük betonnal a párnafák stabilan a helyükön maradjanak. Gyakori fektetési hiba, hogy a párnafákat egymástól túl távol helyezik el, ami a burkolat megsüllyedését idézi elő. Az ajtóknál sűrűbb párnafázás ajánlott, mivel a padlónak ez a leginkább igénybe vett része. Ezt a faltól falig lefektetett lécek közé beillesztett, ám rövidebb lécekkel lehet megoldani. Ha a párnafákat toldani kényszerülünk, akkor kétoldalról felcsavarozott hevederlécekkel fogjuk közre a toldás helyét. A toldott párnafa felső éle természetesen sík legyen. Fontos, hogy minden léc egyenes legyen. Ezt hosszú vízmértékkel, vagy egy egyenes lécre erősített kisebb változatával hossz-, keresztirányban és átlósan is ellenőrizni kell. A belógásokat a párnafa alá ragasztott alátétlapokkal, a kiemelkedő részeket pedig legyalulva korrigáljuk. Ez a biztosítéka annak, hogy a kész padló felülete majd kellően egyenes és feszültségmentes lesz. A párnafák ne érjenek sehol sem a határoló falakig, közöttük 1 cm-nyi hézag maradjon. Ha a párnafák aljára vékonyan padlóragasztót hordunk fel azok biztos nem fognak nyikorogni a betenon ha esetleg a dűbelek idővel kimozgósodnának.
A leendő burkolat szempontjából nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a helyiségben hosszában, vagy keresztben kívánjuk majd a hajópadlót lefektetni, hiszen a párnafákat erre az irányra merőlegesen kell majd lefektetnünk. Ezt már előzőleg ajánlatos eldönteni, mert a padlódeszkák erezete, és ezzel együtt a fektetési iránya befolyással lehet a szoba térarányára. Bár a gazdaságossági szempontok ezt esetenként befolyásolhatják, ám az optikai hatást ne becsüljük le. Általában az ablakból beeső fény irányával párhuzamosan lefektetett hajópadlókból álló padlón kevésbé észlelhetők a felületi hibák, ám a lerakott padló átcsiszolásával ezeket is könnyen eltüntethetjük. E szempontokat különösen a kisebb alapterületű helyiségeknél mérlegeljük alaposan. Ellenőrzéseként egy kicsinyített alaprajzra szerkesszük fel a hosszirányban és a keresztben fektetett hajópadlók vonalait, mert a két rajzot összevetve ezt a kérdést könnyebb eldöntenünk. Ha tehát elkészült a padló alapja, hozzá-foghatunk a burkolat lefektetéséhez. Nagyon lényeges, hogy a faanyag nedvességtartalma legfeljebb15% legyen. A frissen vásárolt hajópadlókat ezért ajánlatos temperálni, néhány napig száraz helyiségben a csomagolásból kibontva, bemáglyázva tárolni, különben később az összeszáradás miatt hézagos lehet.
Az első deszkák csapjait és hornyait vizsgáljuk meg, és ha szálkásságot észlelünk a felületükön, ezt csiszolással tüntessük el. Az első deszkát a faltól 1 cm távolságra helyezzük a párnafákra, és csavarozzuk le. A deszka hornyolt éle kerüljön a fal felé, a csavart pedig a csaprész tövébe, ferdén hajtsuk be. Vigyázzunk, a csavar feje behajtásakor ne sértse fel a deszka felső élét, és ne is akadályozza a következő deszka szoros csatlakoztatását. Ezt a csavar mélyre hajtásával előzhetjük meg. A felfogatott hajópadló és a fal közé helyezzünk faékeket, majd a következőt a már felerősített deszka csapjára illesztve szorosan üssük fel, és csavarozva fogassuk a párnafákhoz. Minden egyes padlódeszkát előbb egy kis hornyolt hulladékdarab segítségével szorosan üssünk fel az előző deszka csapjára. A hajópadlókat 2,8×65-ös bognárfejű szegekkel is lerögzíthetjük, ám a facsavar kilazulásmentes kötést biztosít, és a zajos kalapács helyett előnyösebb a kényelmesebb és sokkal gyorsabb csavarbehajtót használni.
A már felrakott padlófelületet járás közben ajánlatos tesztelni, mert ilyenkor még azonnal korrigálhatók az észlelt hibák. Ha recseg, üssük szorosabbra a deszkákat, ha pedig kicsit mozog, a párnafák alá helyezzünk nivelláló faalátéteket. A behajló deszkák arra figyelmeztetnek, hogy túl nagy a párnafák közötti távolság. Ezt most még könnyen korrigálhatjuk, hiszen csak néhány deszkát kell felszednünk. Az ilyen ellenőrzést 3-4 lécenként ismételjük meg, és az észlelt hibát azonnal javítsuk ki.
A burkoláshoz csak egyenes élű, nem vetemedett hajópadlót használjunk, ezért még beillesztésük előtt minden darabot alaposan ellenőrizzünk. Ha az élük egyenes, és a deszkák nem is vetemedettek, csak akkor dolgozzuk be őket. A vetemedett deszkák csak feszültségeket ébresztenek a környezetükben, amit nem érdemes megkockáztatnunk.
A hajópadló lefektetésekor többnyire hulladék is keletkezik, hiszen a faanyagot a helyiség méretéhez igazodóra kell szabnunk. Ha a deszkák hossza alig haladja meg a szükséges hosszméretet, a leeső hulladék kárba vész, hiszen az 52 cm-nél rövidebb darabokat már nem tudjuk a párnafákra rögzíteni. A már említett rövid oldalon is nút-féderes hajópadló gazdaságos megoldás és nagyban megkönnyíti a dolgunkat, csak arra kell ügyelnünk, hogy a toldásokat csak eltolva, ún. hajózva alkalmazzuk. Ez annyit jelent, hogy a toldás vonalában a mellette levő deszkát csak a következő párnafánál toldhatjuk meg. Ilyen esetekben a darabok végét egy-egy facsavarral lefogatva rögzítsük a párnafához. A szoba szabad felületein viszonylag gyorsan haladva dolgozhatunk, ám a falak mentén beszabások akaszthatják meg a munkánkat. Az ilyen akadályt – pl. csőáttöréseknél – a szokásos módon, a fal mellé helyezett deszkára átjelölt helyen kimart lyukkal, majd a lyuk mögötti rész kifűrészelésével háríthatjuk el.Ám, hogy a kifűrészelt darab pontosan a helyére kerüljön, a cső mögé helyezzünk egy párnafa darabot, a kifűrészelt darabot pedig – a fűrészpenge kétszeres vágásszélességével azonos falappal kipótolva – ragasszuk majd a deszka lecsavarozását követően a cső mögötti hézagba. A beugróknál is szükség lehet kisebb-nagyobb beszabásokra, ennek pontos helyét és méretét a fal mellé fektetett deszkán könnyen bejelölhetjük. Ne feledkezzünk meg azonban a szükséges 1 cm széles hézagokról, ezért a bejelöltnél nagyobb részt vágjunk ki a faanyagból.
A padlóburkolat befejezése nem mindig könnyű feladat, mivel utoljára – általában a fal mellé – keskeny deszkaszálra lesz szükségünk. Ilyen esetben az utolsó előtti hajópadlót ne csavarozzuk le, csak szorosan üssük a helyére. Fektessük rá a beillesztendő deszkát hornyával kifelé, majd egy kis hulladékdarab segítségével a fal síkjához igazodva jelöljük be a vágás helyét. A darab hornya már eleve adja a szükséges dilatációs rést, ezért a bejelölt vonalon vágva szabhatjuk le a toldáshoz megfelelő hajópadlót. Az utolsó előtti deszkát ezt követően emeljük ki a helyéről, élére üssük fel a toldó darabot, majd azt szorosan ráütve a csapra, behajtott facsavarokkal rögzítsük véglegesen. Az így megszélesített deszkát újból üssük a helyére, amit csak egy behúzóvassal tudunk megoldani.
Az utolsó hajópadlót a szélétől 1 cm-re behajtott facsavarokkal fogassunk hozzá minden egyes párnafához, hogy szilárdan a helyén maradjon. A faékeket távolítsuk el, majd következhet a járáspróba. Ha jól dolgoztunk, s a deszkákat szorosan egymásba ütve rögzítettük, a padló nem recseghet, és járás közben nem is hajolhat meg. Különösen az ajtó környékén vizsgáljuk meg a padlófelület stabilitását, mert ez a burkolat leginkább igénybevett része. Ha nyikorgást észlelünk, akkor nem elég szoros a deszkák kapcsolata. Azzal is számoljunk, hogy idővel a faanyag még száradni is fog, s a padló akkor még jobban fog nyikorogni. Ha ráadásul járás közben még behajlást is észlelünk, akkor ebből meg arra következtethetünk, hogy a párnafák nem mindenhol fekszenek fel tökéletesen az aljzatra. Az ilyen helyeket jelöljük meg halványan ceruzával, és a padló visszabontását követően korrigáljuk a hibákat. Ez ugyan nagyon “nem szeretem” munka, ám most még viszonylag könnyen, később viszont már sokkal nehezebben végezhetjük el. Az ilyen hibákat a fektetés során megejtett folyamatos ellenőrzéssel megelőzhetjük. A kész padló mentén levő hézagot fazonra mart fenyőfa padlószegélylécek felerősítésével tüntessük el. A léceket bognárfejű szegekkel rögzítsük a padlóra, mégpedig szorosan a falhoz nyomva. A léceket lehetőleg ferdén összevágva toldjuk meg, és mindegyik lécvéget szegezve rögzítsük. A sarkoknál e léceket gérbevágva csatlakoztassuk egymáshoz. A nyers padlót hagyjuk néhány napig “pihenni”, majd mivel a felülete még nem elég egyenletes, parkettcsiszológéppel csiszoljuk teljesen egysíkúra. A géppel csak szálirányba és közepes finomságú csiszolóanyaggal vegyük az első fogást, majd ezt követően finom papírral kétszer átcsiszolva adjuk meg a padló ideális felületi finomságát. Alapos porszívózás után három vékonyabb rétegben felvitt lakkal, vagy beeresztés után padlóviasz bevonattal adhatjuk meg az új padló természetes színét és fényét.
Azzal azonban számoljunk, hogy a padlódeszkák alapanyaga puhafa, ami köztudottan kényesebb a sérülésekre, mint pl. a keményfa svédpadló, ezért az ilyen padlók fokozottan kíméletes bánásmódot igényelnek. Idővel a színe sötétebbre változik, mivel “beérik” a fa. Ezt a bevonat is elősegítheti, amin csak egy teljes felületi felújítás változtathat némileg. A beérett fa melegebb és sötétebb tónusán ugyanis csak árnyalatnyit változtathatunk. Ám az öreg és ápolt hajópadlók is legalább annyira patinásan szépek, mint a felcsiszolt, félévszázados tölgyfa parketta burkolatok. Forrás: Ezermester
A leggyakoribb problémák |
|||
| Esemény | Eredmény | ||
| A már 10-15% közöttire visszanedvesedett anyagot vásárlást követően azonnal lerakják, majd lelakkozzák, vagy olaj festékkel lekenik, esetleg rögtön kapja a központi fűtést az azzal gyakran együtt járó 8%-os páratartalommal. A felület nem tud szálanként egy-két mm-t dilatálni, mivel nem kapoccsal lett rögzítve, hanem jó erősen nútfalba történő rejtett szögeléssel, vagy egyszerűen csak kapott egy alapos lakkozást, mely a nút-féderbe beszivárogva jó alaposan összeragasztja, és nem engedi szétcsúszni. (Ha egy frissen festett ablakot azonnal becsukunk, nem sok esély kínálkozik arra, hogy száradást követően kinyissuk.) | Vagy egyszerűen kiszakad a szétcsúszó illesztés hatására a szög, vagy a szálanként megmozdulni képtelen felület akár a minden 8-10. szálnál egyszerűen kettéreped, akár 1-2cm széles repedést is produkálva, a szálankénti 1-2mm-es dilatációs hézag helyett. | ||
| Ugyanezt a terméket egy időszakosan fűtött, vagy fűtetlen helyiségben (nyaraló, présház, vadászház, stb.) szakszerűen lerakják, de egyetlen dolgot elfelejtenek, nem hagynak a függőleges falsíknál dilatációs (tágulási) hézagot. Megjön a november és a ködös idő a velejáró magas páratartalom beszivárog, az áru az augusztusi állapotához képest törvényszerűen nedvesedni, illetve kissé dagadni kezd. | A felületen természetszerűen összeadódik a folyamat és a felület nagyságától függően akár több cm-nyit is tágulhat szálirányra merőlegesen. Ha nincs hely, akkor valahol felpúposodik, és gyakorlatilag soha sem a széleken. | ||
Fenti két esetet akár alapesetként is kezelhetjük, mert igen jellemzőek és többször előfordult már a gyakorlatomban, hogy ugyanazt a lambériát, illetve hajópadlót (egy héten belüli vásárlás, azonos szállítmányból, azonos rakatból, stb.) az egyik vevő azért reklamálta meg, mert “túl nedves, rigófüttyös” volt, míg a másiknak “túl száraz, agyon szárított”.
Problémák megelőzése, kezelése:
Tehát a legfontosabb a szálankénti dilatáció biztosítása, illetve a megvásárolt termék lerakás előtti akklimatizálása. Több áruházban figyelmeztetik a vevőket arra, hogy a burkolásra szánt helyiségben pihentetni kell az árut. A laikus vevő jogos, automatikus kérdése természetesen rögtön az, hogy meddig? (pl. egy helyen két hónapig tárolták a nappali szobában a hajópadlót lerakás előtt, csak a vakolat éppen akkor száradt ki, amit a fa beszívott magába és lerakás utána valahogy nem igazán tudta tolerálni a beköltözéssel járó azonnali központi fűtést.) Nos, ez az a kérdés, amire a fentiek miatt felelősséggel nem lehet konkrétumot válaszolni. Azonban, ha az alábbiakat figyelembe véve járunk el, nem is igazán szükséges:
- Lerakást megelőzően mindkét oldali festés szükséges azért, hogy (különösen a vékonyabb, illetve szélesebb választékoknál 11; 13 illetve 116; 146 mm) nehogy “teknősödjön”, azaz az egy oldalon ért nedvességfelvétel hatására meghajoljon. Amennyiben nem natúr színre festjük le a lambériát, akkor a kiválasztott színnel is célszerű lefesteni legalább a színét, így egy későbbi száradás esetében nem tűnik elő egy például sötét barna színű felületen igen szembetűnő vékony, világos száradási hézag. Természetesen a festés a különféle fakárosító hatások ellen is védi a jövőben az anyagot a fonákján is.
- Lerakás kizárólagosan csak úgy (Különösen szélesebb felületek esetén!), hogy lehetővé tegyük a szálankénti zsugorodást kapcsok és beütő szerszám segítségével. Így a lambéria esetében nem is vesszük észre azt, mivel a csapok szélessége bőven szélesebb a várható dilatációs hézagoktól és az nem tűnik fel senkinek, hogy a lambéria mintázata egy mm-rel szélesebb. A hajópadló esetében pedig egy egyenletes szálankénti száradási hézag jelentkezik, ami az úgynevezett “járófelületű”, összezáródó felszínű hajópadlónak törvényszerű velejárója, de ez is elkerülhető a mostanában ismét egyre divatosabb, enyhén fózolt, letört élű hajópadló alkalmazása során, ahol mindig látható egy dekoratív, ismétlődő, hosszanti fóz, amelynél a lambériához hasonlóan nem tűnik föl a dilatáció. Szintén újból divatba jöttek és igen célszerű a lakkok helyett a különféle már hazánkban is egyre több változatban elérhető padlóolajok, méhviaszok, keményviasz balzsamok, használata, melyek sokkal természetesebb megjelenést adnak a fának és amellett, hogy “egészségesebbek” is, mind a fa, mind pedig az ott lakók számára, alkalmazásuk kevesebb munkát igényel és az esetleges jövőbeli sérülések lényegesen egyszerűbben, gyorsabban javíthatók. Ezek az anyagok megfelelően alkalmazva egyáltalán nem ragasztják össze az egyes szálakat és fózolt élű hajópadló esetében a csiszolási munkaművelet teljesen elhagyható, illetve a lerakás előtt elvégezhető!
- A duzzadás esetében egyszerűen a széleken, különösen a szálirányra merőleges oldalakon meg kell hagyni a szükséges hézagot, melyek esztétikusan eltakarhatók egy szegélyléccel, sőt így részben megoldható a felület mögötti szellőztetés is. Ez a dilatációs hézag a Magyarországon forgalomban lévő fenyőféléknél, a bevezetőben jelzett 10-12%-ra már egyszer leszárított és szakszerűen tárolt anyag esetében cca. 1%, a szálirányra merőlegesen. Ez az 1% érvényes a zsugorodás esetében is. (Tehát egy 10cm széles hajópadló/lambéria esetében ez szálanként 1mm, egy 5m széles felületnél cca. 5cm!)