A fából készült burkolatok kültéri alkalmazása kényes téma, könnyű benne hibát véteni. Az egyik legfontosabb dolog a megfelelő faanyag kiválasztása. Ez önmagában azonban nem elégséges.
 |
Amikor az átlagos érdeklődő nekikezd az információgyűjtésnek, rendszerint már rendelkezik egy hozzávetőleges képpel a kívánt teraszburkolatról. Tapasztalataink szerint ez a kép egy széles deszkázatú, sötét színű, bordázott felület. Ennek okát valószínűleg a több évtizedes, meglehetősen hatásos marketing kampányban kell keresnünk, melynek célja a trópusi fafajok reklámozása volt. Az emberek fejében kialakult kép valóban mutatós, de sajnos szakmailag több ponton is helytelen megoldásokon alapszik.
Kezdjük a teraszdeszkák szélességével: az interneten, televízióban, nyomtatott reklámanyagokban fellelhető teraszburkolatok szinte kivétel nélkül széles deszkázattal hirdetik magukat, holott ez általában kedvezőtlen hatással van a burkolat élettartamára. Egy szélesebb deszka esetében ugyanis sokkal nagyobb a repedés, vetemedés veszélye, mint a keskenyebb szelvényméretű burkolatelemeknél. Gondoljunk csak a jachtok fedélzetére: minden esetben keskeny lécekkel burkolják a fedélzetet, hiszen ezek bírják jobban az extrém környezeti terhelést. A másik, alapvetően hibás pont a bordázott felületek reklámozása. Kétségkívül mutatós mintázatokat találni a katalógusokban, de a hangzatos “csúszásgátló” tulajdonság feltüntetése mellett nem hívják fel figyelmünket a bordázott profil hátrányaira. Ezen ismérvek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a széles, bordázott teraszdeszkák szakmailag kifogásolható választásnak számítanak. Ha valóban tartós faburkolatot szeretnénk teraszunkra, válasszunk inkább keskenyebb, és lehetőleg simára gyalult deszkázatot. Lásd: gyalult vörösfenyő deszka |
  |